“Megtortent? Megtortenhetett? Minden ketseget kizaroan: igen” – kezdi Bernard Nightingale irodalomkritikus Stoppard Arkadia cimu dramajanak masodik felvonasat. Megtortent, megtortenhetett, hogy vegre az Olvaso az elso magyar nyelvu Stoppard-monografiat tartja kezeben. Nem is akarmilyet. A konyv erdekfeszito, elegans stilusban megirt eletrajz, tudos korrajz, mufajtortenet, alkotas-lelektani korutazas, es leginkabb az Angliaban elo, de tobb-identitasu Tom Stoppard eddigi muveinek elvezetes, erto, alapos es elmenyszeru ertelmezese. Nalunk mindezidaig Stoppard elsosorban mint a Rosencrantz es Guildenstern halott es az Arkadia cimu dramak irojakent szerepelt a koztudatban, Upor Laszlo konyve azonban nemcsak a tovabbi tizenot Stoppard-dramat elemzi, hanem a radiojatekokat, tevejatekokat, film-forgatokonyveket, forditasokat, adaptaciokat, rendezeseket, sot, Stoppard regenyet is. Tobbek kozott megtudhatjuk, melyek a szinpad-mester bravuros dramaturgiai ujitasokkal – jelenet-ellenpontozasokkal, karakter-tukrozesekkel, szellemes replikakkal, nyelvi bravurokkal – pergove es szorakoztatova tett darabjaiban a legfontosabb temak: az ido, es persze maga a Szinhaz; az iras lehetetlensege; nyelv es beszed filozofikusan komoly komediaja; hogy amit tudunk, az a legritkabb esetben mutatkozik meg abban, amit teszunk; hogy mindig van valami a mindennapisagunkban, amivel nem szamoltunk, amiben elbotlunk, mint Stoppard egyik filozofus hose a teknoseben. Stoppard termeszetesen a ma elo egyik legnagyobb dramairo, es kevesen tudnak ugy epitkezni, feszult dialogust irni, humorral feszultseget oldani, bolcsen, es megis gunyolodva filozofalni, az emberi let szanni valo nevetsegesseget bemutatni, mint o. Ugyanilyen kevesen tudjak Stoppardot ugy bemutatni, mint Upor Laszlo, a Szinhaz- es Filmmuveszeti Egyetem tanara, dramaturg, az angol nyelvu szinhaz egyik legkivalobb, nemzetkozileg is elismert szakembere, Stoppard egyik forditoja, magyar nyelvu koteteinek szerkesztoje, sot, a dramairo szemelyes ismerose. “Tom Stoppard az egyik legbizakodobb pesszimista, akit valaha hatan hordott a fold” – irja Upor Laszlo -. “A vilagegyetem es az emberi termeszet megismeresere tett szamtalan kiserletenek sorozatos kudarca lathatoan nem tori le. Szemermes idealista: nem a sikerben hisz, hanem a kiserletezes ertelmeben. Ujra es ujra nekigyurkozik, eltopreng, felveti az elet nagy kerdeseit, majd fancsali mosollyal kozli: erre bizony, kedves nezoim, nemigen van megoldas – nevessunk hat. Azzal tovabb topreng, tovabb mulattat.” Ezt teszi e kivalo konyv szerzoje is. topreng es mulattat.