Az ugye vilagos, hogy a tanchoz semmi tobb sem kell, mint egy jo pengeel, a csillaglatashoz egy pofon, a papucsallathoz viszont nem elengedhetetlen a papucs, nyamvadt nemet szokat tanulni meg sokszor csak annyi, mint halottnak a csok? Hat egy jo gyermekvers-kotethez mi kell? Nyilvan vers, meg gyermek, kotet es kotes es kotodes, es fergeteges jatek, na meg ritmus, mulattatas, szomoritas, lebegtetes, trukk es oszinteseg es kacifant. Es ugyanakkor mindez csak a hozzavalok morzsaja. A kortars magyar lira mesterekent „gyermekul” is kivalo tisztasaggal beszelo Lackfi Janos ezzel az „elemes es kirakos” verseskotettel egy csapasra jatekterre alakitja a gyermekszobat, telehordja azt Duna-szaggal, pruszkolessel, zoknigomboccal, gyonyoru piranhaval, maganyos melos bacsival, szinnel, izzel, zamattal – fultol fulig, idoben huzodo mosollyal. Ez a konyv minden magyarul verset olvaso gyermekhez szol, es meg milyen jol szol: szamos verset megzenesitette a Kalaka egyuttes. A Kalaka „versnagykovet-szerepe” kozismert, es persze ismet priman mukodik, s a konyv igy egy fedel ala hozza a verset, a zenet es a rajzot. Kurti Andrea pompas, izgalmas, reszleteiben is tovabbgondolasra osztonzo muveszi rajzai erton emelik ki a versek jatekossagat, oldalparonkent vonultatva fel annyi otletet es meglepetest, amennyi csak elfer a merhetetlen gyermeki vilagban.